A szabadkai zsidó közösség átvette a második helyezett munkát a zsinagóga építésre kiírt szegedi pályázaton és így kapta Szabadka „Európa ezen részének egyik legszebb zsinagógáját” – ahogyan azt a szabadkaiak mondani szeretik.
A zsinagógát 1902-ben építették Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján. A művészeti és esztétikai értéke mellet, azért is rendkívüli zsinagóga Európában, mert az egyetlen, amely a szecesszió magyar változatának jegyeit viseli.
Az ezen stílusra jellemző virágos dekoráció, pávatoll, tulipán, stilizált rózsa vagy liliom formájában, a homlokzatokon és a beltérben is megtalálható, az ólomüvegeken és a festett falakon is. Az ólomüvegek Róth Miksa pesti műtermében lettek kidolgozva, a homlokzati dekoráció és a cserepek pedig a pécsi Zsolnay Porcelángyárban. A beltér, sátorként elgondolva, az ótestamentumi időkre emlékeztet, a színek élénk harmóniája pedig a hívőkben, az öröm érzetét kellett, hogy felébressze. A szabadkai zsinagógánál ki kell hangsúlyozni az avantgárd szerkezetet, szerkezetének és dekorációjának összhangját, a funkció és a forma áthatását.
A zsinagóga 1600 hívőt volt képes befogadni, 850 férfit a földszinten, és 550 nőt a galérián. Nagyságáról tesznek tanúbizonyságot az adatok is, hogy a belső terület magasság a 23 méter, a kupola szélessége pedig 12,6 méter. Az objektum külső magassága 40 méter. A Második világháborút követően a kevés számú szabadkai zsidó túlélők kevés száma nem tudta fenntartani ezt az épületet. 1976-ban a zsinagóga a város kezébe került. A múlt század nyolcvanas éveinek végén a zsinagógában színházi előadások kerültek megszervezésre. A pompázatos épület, 2018-ban ragyogott fel ismét, az újjáépítés befejezését követően.
