A Szabadkai Városi Könyvtár a város egyik legrégebbi és legjelentősebb kulturális intézménye. Nyilvános könyvtárként, valamint Szabadka, Topolya és Kishegyes térségének módszertani központjaként a tudás, az oktatás és a kulturális élet fontos központját jelenti.

A könyvtár több részlegen keresztül nyújt szolgáltatásokat – Kölcsönzői, Gyermek-, Tudományos és Helytörténeti Osztály működik benne, valamint az Amerikai Kuckó, amely az Amerikai Egyesült Államok Nagykövetségének támogatásával működik. A központi épület mellett a könyvtári hálózat hét fiókkönyvtárat is magában foglal Szabadkán és a környező településeken: Aleksandrovo, Bajmok, Csantavér, Újzsednik, Palics, Öregzsednik és Tavankút.

A könyvtárat 1892-ben alapították Iványi István kezdeményezésére, aki első könyvtárosának és Szabadka történetének egyik jelentős krónikásának számít. A néhány száz kötetes szerény kezdeti állományból a könyvtár több mint egy évszázad alatt olyan intézménnyé fejlődött, amely ma több százezer monográfiát és időszaki kiadványt őriz.

Különleges értéket képviselnek a ritka és régi könyvek, amelyek között ősnyomtatványok (inkunábulumok) is megtalálhatók, valamint a neves szabadkai értelmiségiek személyes könyvtáraiból származó gazdag gyűjtemények. Kiemelkedő jelentőségű a Helytörténeti Gyűjtemény is, amely a város történetének és kultúrájának kutatásához alapvető forrást jelent.

A könyvtár modern fejlődésének része a helytörténeti anyagok digitalizálása is, amely megkönnyíti a kutatók és a szélesebb közönség számára való hozzáférést, valamint új kulturális és oktatási programok megvalósítását teszi lehetővé.

A könyvtár az egykori Nemzeti Kaszinó 1896-ban emelt épületében kapott helyet, amely kiemelt jelentőségű kulturális műemléki státusszal rendelkezik. Az épületet Reichl Ferenc (Ferenc Raichle) tervezte, és jellegzetes sarokkialakításáról, valamint a homlokzatán látható Atlasz-szobrokról ismert, amelyek Telcs Ede szobrászművész alkotásai. Napjainkban ez a hely Szabadka egyik legfontosabb kulturális szimbóluma.